Kiel projekt by bm

Ma átadtam a régi szobámat, minden gond nélkül simán, ééés németül beszélve a házmesterrel. 

De nemcsak én költözöm: a kollégiumban, és az egyetem-környéki utcákon is rengeteg fiatalt lehet látni, hogy a kis motyójukat cibálják házból ki, autóba be, vagy épp fordítva.  És ami nekem -akinek az otthona az EU egyik legsanyarúbb sorsú országa- nagyon meglepő volt, hogy mennyi minden (egyébként teljesen használható) dolgot hajítanak ki lomnak az itteni emberek költözéskor.  Érteni persze értem, hogy az egyszerűbb bútorokat/eszközöket olcsóbb/könnyebb megvenni Németország túlsó felén, mint odáig elvinni, de ezt akkor is pazarlónak érzem.

A szállítás általános módjára pedig a németek azt mondják, hogy "török karaván", ami emberekkel és cuccal a lehető legjobbnál is kicsit jobban telezsúfolt járművet jelent. 

Felsorolás még nem volt a blogomon, ezért így írom meg az esetleges olvasóimnak az újrakezdésem lehetséges okait:

• visszaköltöztem a régi, jobb kollégiumba
• nyugisabb lett az életem, és megszoktam hogy itt élek
• újra meg szeretném osztani a magyarul beszélő világgal, hogy mi zajlik velem.

Szóval ennyi, remélem hogy tényleg visszatérek, sok minden sorakozik feltöltésre várva, Nektek :)

Semmi különös nincs abban, hogy régóta nem írtam semmit. Egyszerűen sose volt rá érkezésem.

Most van, szóval a világ tudtára adom, hogy itt ilyen, a címben megnevezett képződmények is vannak: de nem ám csak úgy odapingálva, hanem szépen vezetve, megfelelő szélességű utat hozzáépítve.

Meg láttam, hogy ki lehet bérelni a német hadsereg fegyver nélküli járműveit (autók, terepjárók, teherautók, spéci járművek, stb.). Ha belegondolok, szerintem óriási ötlet, mivel rengeteg pénzt hoz be az itteni katonáknak, akik persze amúgy sem szűkölködnek, de akkor is....

Voltunk terepen, mintát venni. Ehhez rendelkezésre állt a kifogástalan állapotú egyetemi flotta egyik kisbusza, és hozzá egy kis chip, amivel a rendőrségi benzinkúton tudtunk ingyen tankolni.

Vettem egy okostelefont még régebben, és töltöttem le olyan alkalmazást, amivel lehet tömegközlekedési útvonalakat tervezni. Vagyis elég bepötyögni, hogy honnan hova akarok menni, és már adja is ki hogy mikkel mehetek.

A korszakalkotó kísérleteim elindultak, ezekhez a már megszokott természetességgel állt rendelkezésre minden a laborban (ami meg nem, azt jogomban áll megrendelni, majd a cuccokkal együtt érkező számlát odaadni a titkárnőnek. ennyi.).

Működnek a dolgok. Más a helyem a világban, és lehetségesnek tartom, hogy az erre való átállásomhoz fél év kellett.

Remélem, hogy mindenki olyan napsugaras, szép reggelre ébredt, mint én. Lehet, hogy itt a tavasz is németes pontossággal érkezik? Én mindenesetre ki fogok gyalogolni a Förde partjára, mert ide az relatíve közel van.

Elég hosszú ideje semmit sem írtam ide, aminek oka van.  Ez az ok pedig az ún. blog-paradoxon.  A lényeg az, hogy ha sok minden történik, akkor nincs idő írni a blogba, ha meg kevés dolog történik, akkor nincs mit írni a blogba.  Az élet kegyetlen, ugyebár...

Amint azt korábbi posztjaimból talán láthattátok, március elsejével új helyre kellett költöznöm.  Volt ugye kezdetben a többször is megénekelt, egyetemhez közeli, önálló kollégiumi szoba. Aztán a helyi, ráérős sztálinista bürokraták kitalálták, hogy nekem ott nem szabad lakni, ezért kaptam egy szobát egy lakásszerű lakóegységben (WG), de még legalább ugyanabban az utcában.  Majd a további, mindenre alkalmatlan béta-mínusz hivatalnokok benéztek valamit, és most a város végén lakom egy ugyanilyen képződményben.  Végülis csak annyi szempontom volt, hogy közel legyen és önálló legyen; ez cserébe legalább kicsit olcsóbb, mint az előző koli volt, és kb, harmad annyi, mintha egy lakást bérelnék a számomra kedvező városrészben.  A hármas faktor nem lehet véletlen: három ilyen WG szoba tartozik egybe, közös használatra van egy apró fürdőszoba és egy kis konyha.  A lakótársakkal nincs gond, szerintem velem se lesz, szóval amíg nem sikerül valami jobbat kitalálni addig itt maradok, mert azért a fizetésem felét nem akarom lakbérre elkölteni csak mert szempontjaim vannak...

Mert el lehet szórni a pénzt másra! Tegnap egy átlagosan fizetett magyar ember havi nettó fizetését elköltöttem, mondjuk kevésbé hangzik nagypofájúan, ha hozzáteszem, hogy már régóta tervezett dolgokat szereztem be.  Először is vásároltam egy (szerintem) jó túrabakancsot, ami az itt néha előforduló terepi mászkálás, vagy esetleges kirándulás miatt már régóta jó lett volna, valamint egy (szerintem) király okostelefont, ami szintén többször jól jött volna már.  Szóval most már én is smartphone-buzeráns lettem: letöltöttem számtalan nagyon értelmes alkalmazást, Angry Birdöt, és bizonyára nem soká jönnek az Instagram-képek is a tízóraimról, reszkessetek!

Ami még várható a héten tanszékileg: lesz egy terepi mintavételezés kedden, amikor egy egyetemi szolgálati kisbusszal kimegyünk és mintát veszünk, szerdán elutazunk Hannoverbe, ahol csütörtökön előadást tartunk, és pénteken valami kiránduláson veszünk részt.

Hétvégén újra itt leszek, hogy beszámoljak nektek!