Ma ismét történeti kitekintés következik: ott hagytuk abba, hogy az alapvető előkészületek megtörténtek, és hogy nekiálltam a kiutazásomra felkészülni. Ahogyan azonban közeledett október elseje, kezdtek furává válni a dolgok. És azon túl amit a múltkor is írtam, ez valahogy így is maradt meg nem is.
Mindenekelőtt nagyon jól esett, hogy -pont holnap lesz két hete- a barátnőm szervezett nekem egy búcsúbulit kb. száz résztvevővel, az életem legkülönbözőbb területeiről és időpontjaiból. Óriási és szürreális élmény volt; és most olyan, mintha tavaly lett volna. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki attendingelte az eventet :) És rá két nappal volt a gólyatábori csapatom búcsúja (Narancs Hatalom!), majd utána unokatestvéres-családos vendégség ("Nézzünk filmet egyáltalán?"), és aztán máris hétvége, ami szabad emberként az utolsó ilyenem volt otthon (legalábbis hosszú ideig az lesz).
Felgyorsultak az események.
A pakolást magát természetesen utolsó pillanatra hagytam, tehát vasárnap mentem el olyan bőröndöt venni, amibe beleférek három évnyi cuccal; sikerült ez is. Aztán még egy utolsó koccintás a Várban (sárgarépapálinkával!), pakolás, taxirendelés, néhány óra alvás, majd korahajnali indulás LisztFeri-hegyre. A búcsúzkodás kellemes perceit követő pillanatszerű órák után, fél kettő körül érkeztem meg az új kollégiumom elé.
Kissé hatásvadász fílingje volt, ahogy egy zsírúj, fekete Merci taxiból kiszállva rájövök, hogy már megint mit csináltam... mit is? Majd ebből a blogból megtudjuk!
