A tanszéki ebédek itt komoly társasági események, nagyjából az egész csapat együtt csődül le, és önfeledt németséggel osztják meg (egymással...) kis életük legújabb történéseit.  Külön szerveződik előre, hogy mikor megyünk enni, 11-től már mindenkinek ezen jár az esze. Van persze egy második turnus azoknak, akik az elsőről lemaradtak. Végtelenül barátságos szokás szerintem :) 

Nyilván lehet, hogy csak nekem új ez az egész, hiszen eddig az ebéd jó esetben egy szendvicset vagy némi péksütit, nagyon jó esetben mirelitből kisütött retteneteket jelentett, legtöbbször azonban egy rohanás közbeni elhatározást, hogy na majd holnap már tényleg fogok ebédelni.

Itt viszont finomak is a kaják, és sokfélék (mindennap többféle frissensült, desszertek, pizzák, tészták, salátabár, satöbbi. A sörcsapot ebédhez csak nem venném igénybe :P).  És nem is veszélyesen drága (az árakról általában majd írok egy önálló posztot).  Ja, és csúcsidőben körülbelül negyven másodperc telik el a tálca kézbevétele és a kaja kifizetése közt...

Persze az evés közbeni kommunikáció közben a külföldiek (nem én szoktam lenni az egyetlen, mert néha még az olaszokon-kínaiakon kívül is vannak) számára röviden elmondják, hogy nagyjából miről volt szó, ami ugyan kedves húzás tőlük, de ez kábé olyan, mintha egy szenvedélyesen végigdrukkolt focimeccs után annyit mondanának, hogy hát ezt a játékot gólra szokták játszani...