Van egy olyan szokásom, hogy amerre járok, ott megpróbálok minél magasabb helyekre felmenni, és onnan szétnézni. Ezt tettem itt is, szerencsére egy kitűnő templomtorony éppen alkalmas is volt rá, és így ilyen és ehhez hasonló csudaszép fotókat csináltam a városról.
Külön öröm volt, hogy infarkus,- és halláskárosodás-közeli állapotot idézett elő, amikor a toronyóra ütött néhányat, történetesen pont amikor elhaladtam mellette.
Amúgy a képen feltűnhet, hogy nincsen reménytelenül északnémet idő, ami annak köszönhető, hogy jó előre elkezdtem nézni a német és a norvég időjárás-előrejelzéseket (amelyek pedig egyedül sem lennének éppen rossz minőségűek...), és azokból próbáltam belőni, hogy mikor lesz esélyem várost nézni az elemekkel való küzdelem nélkül. Bizonyíték erre, hogy amikor utaztam akkor még rendes havazás volt, ahogyan ezt egy posztban is megörükítettem nektek.
