A mai posztot elsősorban vonatb... vonatbarát olvasóim fogják értékelni.
Már régóta akartam menni a híres-neves német szuperexpresszel, az ICE-vel. És történetesen Kielből indulnak ilyenek, méghozzá többek közt Hamburg felé, tehát számomra az attrakció még azelőtt elkezdődött, hogy odaértem volna a célállomáshoz. A képen is látható szerelvény a régebbiek közül való, és a pálya is egy lassú szakasz, de így is 150-160 körül ment. Összevetésképp 130-ig elvileg a jobb otthoni IC-k is elmennek, és a Railjet (ami osztrák ugyan, de a végét még kihúzták Budapestig) óta otthon sem újdonság, hogy lehet egy vonattal akár 160 (Ausztriában 200) körül is menni, ráadásul még konnektorok is vannak rajta a laptopoknak, meg monitor, amin lehet nézni hogy hol járunk és mennyivel. Na ez ennek a nagy tesója: a korábbiakhoz wifi, teljes csend jön hozzá, és 250-300 körüli sebesség pályától függően, plusz az ülések is kényelmesebbek.
És ugye mindenki mondaná, hogy milyen rohadt drága lehet akkor. Nos, általában tényleg az, de nem mindig. Ugyanis ha elég ügyesen foglal (online!) az ember (és nem a szomszédba megy, hanem mondjuk a tőle 900 km-re lakó keresztanyjához), akkor az egy kilométerre vonatkoztatott (VONATkoztatott, hehe.) ára még olcsóbb is tud lenni a MÁV csak nyáron és csak részegen vicces vonatainál. De az árakról majd úgyis írok külön poszt-sorozatot. És még egy apróság, ami nagyon tetszett: ha kb. 20 másodpercnél tovább álltunk, vagy nem az előre kiadott vágányra érkeztünk, a kalauz a hangosbemondón elnézést kért, elmondta a változás okát, majd ugyanezt angolul. Szóval utazzatok ilyennel, 200-600 km távolság közt mindennél (repülő, autó, busz, stb.) gyorsabb, kényelmesebb, és persze környezetbarát is :)
