Vilmos császárnak lehettek furcsa elképzelései. Sok más (ne gondoljatok semmi rosszra, inkább például Kiel nagyvárossá építésére) mellett a mai posztomban látható objektum is az ő nevéhez fűződik.
Ez pedig az Elba-alagút, Hamburgban (háhá, mégiscsak Hamburg!). Arra találták ki, hogy át lehessen menni az Elba alatt, amin már akkoriban is sokkal nagyobb hajók jártak, mint amik fölé kényelmesen hidat lehet építeni. Hamburg volt például az USA felé kivándorlók egyik fő kiinduló pontja, és persze a Hanza-kor óta jelentős mértékben kereskedett is. A huszadik századi "építsünk nagy dolgokat" szelleme persze a hajózást is elérte, nézegettem is a kikötőben a mostani konténerhajókat: nyilván vannak az itt látottnál sokkal kisebbek és sokkal nagyobbak is, de amiket láttam azok kábé ezer konténert vittek, vagyis ezer kamion/vasúti kocsi nagyságú szabvány acéldobozt. És a rakodáskor kábé egy perc alatt tudnak egy ilyet kivenni/betenni, szóval itt lokálisan eléggé pörög az áruk globális áramlása.
Valamit tehát megsejthettek ebből ezek a derék németek a századelőn, és nekiálltak alagutat fúrni. Az akkori technikának megfelelően ehhez az alagút mindkét végén egy óriási, függőleges henger alakú aknát kellett mélyíteni, amiben három, lovaskocsinyi lift fér el egymás mellett, körben pedig lépcsők vannak, amik a néhányszor tíz méter mélyen fekvő, amúgy közel vízszintes alagútig vezetnek le a rakpartról. Itt át lehet sétáni/biciklizni a folyó alatt (a szertelenebb kerékpárosok fegyelmezésére fekvőrendőrök vannak letéve!), majd a túlparton ismét felmászni/liftezni. A dizájnt megőrizték eredetinek, engem az alagút a Földalattira emlékezetetett egyrészt a csempék miatt másrészt azért mert a föld alatt van; de az aknák és a liftek is külön műszaki remekművek a korabeli vasszerkezetek révén.
Én átmentem, fényképeztem, visszajöttem; valószínűleg miattam nem érte volna meg megépíteni és száz évig megőrizni.
