Amikor legutóbb otthon voltam, vonattal mentem, és visszafelé Münchenben szálltam át, ahol volt kb. háromnegyed órám arra, hogy beszaladjak és szétnézzek a városban kora reggel. Ezt a képet lőttem nektek a városháza belső udvaráról. Az első bajor bürokraták már jöttek is dolgozni, pedig még hét előtt voltam. És nem, nem a Harry Potter valamelyik brit helyszínén jártam (bár amennyit németül tudok, lehet hogy célszerűbb lett volna).
A nagy bámészkodásban persze kicsit elment az idő, szóval majdnem a vonat is elment kicsit, mielőtt rá tudtam volna szállni (de nem ment el!). Kár lett volna érte, egy ICE-T vagy ICE 3 volt, amivel végállomástól végállomásig szeltem át Németországot 200 km/h átlagos (!) sebességgel. Jó lenne otthonra is egy ilyen: fél óra alatt a Balatonon lehetne lenni: ha van egy lyukas órád, lemész csobbanni egyet...
Amúgy lehet hogy kicsit vonatb., szóval vonatbarát vagyok, mert volt valami aranyos abban, hogy mindhárom vonattal (Bp-München-Hamburg-Kiel) végállomástól végállomásig mentem, és a legutolsón a kalauz elismerő német szavakat mondott a jegyem láttán, amiket részben megérteni véltem.
A Kielblog kicsit más lesz ezentúl: nem ígérek mindennapi publikálást, cserébe szeretnék valamivel hosszabb ÉS tartalmasabb posztokat megszokottan kitűnő, személyeket nem ábrázoló, és saját készítésű fotókkal illusztrálva: szóval az átlagos információ-teljesítmény állandó marad.
