Valamilyen furcsa ok miatt a hétfői poszt keddre torlódott, szóval formálisan ma is két poszt lesz.  Aki emiatt veszített fogadást, azt sajnálom, kárpótlásként küldök neki füstölt halat, ha kér.

A bevándorlás és Nyugat-Európa úgy vannak egymással, mint a kocsmatúrázás és az egyetem körüli ivóhelyek...  sokan ide tartanak hosszabb-rövidebb időre mert jobb neki mint máshol, ugyanakkor aki tartósan ott ragad azt sokan egészségtelennek tartják.  

Persze jogos a kérdés, hogy mennyi idő után lesz valaki bevándorló? (vagy éppen otthonról kivándorló?)   Én erre egy nagyon kedves ismerősöm megnyilvánulása alapján úgy adnék (szerintem frappáns) választ, hogy "bevándorló az, aki utánad jött".  Mert hivatalosan nekem is az idegenrendészetnél (is...) kellett papírokat intézni szedett-vedett külsejű keletiek, és öltönyös nyugatiak vegyes társaságában, pedig én három jól definiált évre jöttem, jórészt tanulni, tehát kicsi az esélye hogy ez alatt az idő alatt ötven rokonomat hozom magam után és zajos-koszos-munkakerülő csőcselék módjára fogjuk feldúlni a várost (ennél több sztereotípia nem jut eszembe).

Otthon valahogy más a helyzet: Magyarország sikeresen megvédte magát attól, hogy túlságosan vonzó legyen (magas munkanélküliség, alacsony bérek, nehéz vállalkozás, rossz szociális ellátás, nehéz tanulás, stb.), sajnos persze ezzel a saját, mobilis polgáraiból is sokat veszít, de erről majd szintén írok külön.