Az oké, hogy úgy veszem át a diplomámat, hogy -talán egyedül a csapatból- már tudom, hogy mi lesz velem utána, de ha Németországba megyek, akkor ugye meg kell tanulni németül. Volt rá szűk két hónapom. Elkezdtem nyelviskolában, majd magántanárnál, aztán meg majd itt is folytatni fogom, mert nem tudok még mindig, csak kebabot venni.
Meg a németek küldtek egy könyvcímet, hogy ezt vegyem meg és tanuljam meg. Költséget nem kímélve megrendeltem online, majd nekiálltam olvasni, amit az sem akadályozott, hogy mintegy 600 oldalas szösszenetről szólt a hidrogeokémia tárgyköréből, angolul. Mint később látni fogom, angolul még mindig könnyebb, mintha németül lenne.
Aztán ott volt a rengeteg személyes dolog, ami rám ömlött: bár nem tudtam pontosan mikor és mi fog velem történni, azt erősen éreztem, hogy ősszel valamelyest megváltozik az életem, és ezt a környezetem is érezte. Vegyes érzelmekkel telve múlt az idő, új kontextusba helyezve mindazt, ami korábban olyan sok mindent jelentett nekem: a nyár végi összeröffenések, a családi összejövetelek, a Balaton, és a gólyatábor. Mindegyik hirtelen az utolsó lett akkor is, ha ez nyilván nem feltétlenül lesz így.
Szóval október elsején reggel kell kezdeni Kielben. Repülőjegyet megvettem, pakolási listát összeraktam.
Mi jöhet még?
