Sokan kérdeztétek, hogy hogyan néz ki a kollégium, amiben élek. Hát így :)

Kisebb, mint az otthon megszokott lépték, viszont ugyanolyannak ható épületstílust képvisel, és kábé ugyanolyan esztétikai/felszereltségi/stb. élményt ad, mint az otthon ezzel egy időben felújított társai.

Hogy valami minimális blog jelleget adjak a bejegyzésnek leírom, hogy ma kicsit tovább maradtam bent, mint szoktam (én voltam messze az utolsó) mert ilyenkor lehet nyugiban cikkeket olvasni (jelenleg ez a fő feladatom...). Holnap pedig a változatosság kedvéért egy hivatalba kell majd mennem, rögtön reggel. Az eddig tapasztalatok alapján egy előzékeny néni fog ott ülni, aki elirányít máshova, ahol némi várakozás után odaadom a papírjaimat (amelyet még korábban vadásztam-gyűjtögettem ugyanilyen módon), és kedves ábrázattal megvárom, amíg felsorolják, hogy milyen újabb papírokat kell még a színük elé hoznom, majd a világegyetem rendjének megbomlását elkerülendő nem engednek el üres kézzel: néhány további papírral gazdagabban térhetek vissza a képen látható épületbe.

És a Kiel-blog mindig innen sugározza világgá nektek csodálatos online híradásait. Ez még talán Kielben is egy nyugodt hely. A hazai hasonló viszonyokhoz képest az előtte elterülő parkot hajléktalanok és pankok helyett jobbára mókusok és madarak lakják. Kutyasétáltató (és ugattató+emésztésvégifolyamatotműveltető!) nénik és bácsik sincsenek, cserébe panoráma sem; najó ezt nyilván burzsujos túlzás elvárni, de a korrektség kedvéért leírtam :P  Mint talán már írtam, negyed óra kellemesen esős-fagyos sétára van az egyetemtől, és ezért valószínűleg nem fogok innen kiköltözni, amíg nem kell.

Most pedig esti cselekvések következnek nekem, illetve némettanulás, mert nem akarok a teljesen kezdő csoportba kerülni, hogy a kínai cserediákokkal tanuljam a betűket...