Ez a poszt nem a város nevét feldolgozó szóviccek kincsestára lesz, arra szánni fogok egy külön posztot, mert sok minden összegyűlt és kár lenne nem megörökíteni!
Ez a poszt a koliszobám ablakából készült, amikor pár hete egyszer sütött a nap :) A környék csendes, és kellemes, bár lehet hogy csak én nem vagyok itt amikor zajlik az élet. Majdnem azt írtam, hogy itthon, de nem; ez nem itthon. Az otthon az otthon van, ez egy kollégium. Ha lakásban laknék, akkor bérlakás lenne. Ha szebben berendezném akkor egy lakályos koliszoba/bérlakás. Bár persze lehet, hogy ez csak játék a szavakkal, mert az embernek éppen az kell, hogy legyen az otthona, ahol aznap alszik, eszik, iszik, dolgozik, kultúrálódik, gondolkozik, vagy éppen a kilátást fényképezi. Az budapesti családi lakásból azért szebb a kilátás (még Google Earth-ön is) mint ez.
A lakberendezés terén pedig objektíven fejlődnöm kell, egyelőre a rendetlenség az egyetlen dolog amivel a szobámat ki tudom tölteni, és bár úgy gondoltam, hogy a fenti funkcióknak ez tökéletesen megfelel, így én is elfogadom. Ugyanakkor pár másik szobába hébe-hóba bepillantást nyerhettem, és lényegében egész kis lakásokat alakítottak ki a kedves kollégák maguk köré. Persze ők régi motorosok, de akkor is... na majd ha lesz valamilyen szándékom (kreativitás kiélése, reprezentáció valaki(k) számára, egisztencia illúziójának bizonyítása magamnak, bármi), akkor majd nekiállok szőnyeget, függönyt, hangulatvilágítást, babzsákfoteleket, kanapét, kisasztalt, meg akváriumot vásárolni,hogy legyen mivel szívni a kiköltözéskor.
De persze az csak 2 év 11 hónap múlva lesz, szóval addigra majd nyilván lesz egy remek autóm, amivel majd tudok költözni a lakásomba (ami szintén lesz). Szép álmokat mindenkinek!
