Történelmi pillanathoz érkeztünk, amire annyian vártatok: íme feltettem gasztonómiai tehetségem nemzetközi kibontakozásának első gyümölcsét. Egészen jól sikerült, és viszonylag gazdaságosan meg tudtam oldani a kivitelezését.
A képen látható képződmény azért némi magyarázatra szorul. Először is valamiért viszonylag későn tűnt fel, hogy csak kistányérom van. Valószínűleg az zavart meg, hogy abból viszont négyet vettem... De így most többször eszem keveset, ami állítólag egészséges.
Aztán ott van a sajtreszelék, aminek a mérete szintén félrevezető lehet, mivel ugye -az előzőhöz hasonlóan- itt sem lehet semmilyen méretarányhoz viszonyítani, amit tétékásként elég ciki volt így hagyni. A darabok egyébként valóban nagyok, mert ez a darált sajt nagyjából ugyanannyiba került, mint az egészben adott sajt, szóval nem tököltem sajtreszeléssel. Annál is inkább, mert sajtreszelőt se vettem, többek közt ezért.
Ami hiányzik a képről, az a teljföl, amit -bár ezért most valószínűleg sok gasztroblogger olvasót veszítek- én igenis szeretek még erre a kajára is tenni. Ugyanis ez -és amúgy semmilyen emblematikus magyar termék- itt nincsen; mondjuk olaszországban sincs, ahonnan ez az étel eredetileg jött.
