A tanszéken többeknek van most kicsi gyereke, ezért néha szóba kerülnek az ezzel kapcsolatos itteni jellegzetességek, persze amelyek a munkát is illetik. Nyilván mostanában nem mindenki ért velem egyet abban, hogy a jóléti állam jó dolog, de azért szerintem nem rossz.
Csak egyetlen elemét kiemelve: a nálunk is megszokott, anyukának szülés után járó idő mellett a kedves apukának is jár plusz szabadság. De nem ám pár nap, hanem két hónap. Két hónap extra szabadság csak azért, hogy jobb családapa lehess a családodra fordított több idő, és a kevesebb stressz miatt. És hogy erősödjön az emancipáció azáltal, hogy a kedves feleség így könnyebben tud normálishoz közeli életet élni, adott esetben a munkaerőpiacra is vissza tud találni.
Persze így is csak 1,7 körül van a két szülőre jutó gyerekek átlagos száma bevándorlóstul-mindenestül, mert nyilván akinek ez a természetes az meg más miatt sír, amire egy kitűnő példát ad az innen Norvégiába kivándorló orvosok álláspontja, akik szerint ott jobbak a munkakörülmények. Én persze jól érezném magam itt, mint a pakisztáni orvosok Magyarországon...
Bevándorlós poszt következik :)
