Szokták mondani, hogy ha Európában valaki negyvenévesnek tűnik, akkor az vagy egy harmincéves keleti, vagy egy ötvenéves nyugati.
Én kezdek ezzel egy kicsit egyetérteni, sokszor annyira gyermetegek tudnak lenni az itteniek. És való igaz, itt tényleg magasabb a várható élettartam. Ennek a magasabb jólét (kevesebb stressz, jobb egészségügy) mellett sok oka lehet, de talán az is közte van, hogy még a nagyobb városokban is egész jó tud lenni a levegő, hogy rengetegen járnak biciklivel, és szerintem az is, hogy fizetőképes kereslet és komoly kínálat van a különféle bio termékekből. Persze a spanyolokat még így is megdöbbentette, hogy itt milyen elterjedt dolog a dohányzás (ami náluk nem annyira könnyű), dehát nekik vannak más gondjaik :)
Még korábban írtam nektek a tekintélytiszteletről, ma újabb példát kaptam rá: kiderült, hogy az sem mindegy, hogy az ember milyen székben ül. Nekem egy viszonylag régebbi, szürke, de elég kényelmes (a szokásos rugós-karfás-gurulós irodai) székem van, de elvileg ennél jobb járna (ami kék, új, dizájnolt, és még lehet rajta állítani további dolgokat), amit majd valamikor kapni is fogok. De nem ám feketét, mert az csak a professzoroknak jár, és azon még ehhez képest is több kényelmi funkció van (pl. fejtámla). Szerintem eléggé mindegy, mert mindegyikben ülve ugyanazt kell csinálni, és én úgyis ezért vagyok itt...