Ma elvonatoztam Schwerinbe megnézni, hogy milyen.
Kielből kétszer kell átszállni (akárcsak Budapest felé, bár ez az út csak kb. két óra), de az átszállás szó szerint értendő: lelépsz az egyik vonatról, és mire huppansz a másikon, már indul is. Szóval meg van szervezve, és a lehetőségekhez képest gyors is.
A poszt címét az adja, hogy Mecklenburg-Előpomeránia (a helyesírásában nem vagyok biztos, elég sokféleképpen lehetne indokoltan jól írni) tartomány -amelynek ez a szép városka a székhelye- az NDK része volt amikor én megszülettem, és bár tagadhatatlanul nyugati és német benyomást kelt a benne utazó polgárban, de akkor is egy nagyon határozott "bizony keletebbre jöttél, barátom" atmoszférája van. Például nagyságrendekkel több a graffiti, az utazóközönség egy nüansznyival kevésbé néz ki jól, megjelennek az elhagyott és összedőlt házak a tájban, nem minden vonat csilivili, és a németeknél itt a legmagasabb a bűnözési ráta, de ez utóbbi csak azért, mert itt még pl. a bliccelést is beleszámolják. Így könnyű, kéremszépen! Amúgy ugyanolyan békés kisváros, mint Kiel; ami nem csoda tekintve, hogy ez a legkisebb tartományi székhely egész Németországban, és szegényke még a saját tartományában is csak a második legnagyobb város (a kb. fehérvárnyi Rostock után).
A sajtófotó-díjra igencsak esélyes képeimet még kicsit dédelgetem, aztán majd elkezdem potyogtatni azokat is a blogra, hogy ne csak Lübeck legyen folyton :)
Még a keletiségről: ma derült ki, hogy az emeleten lakó tajvani lány a barátnőivel Budapesten volt január elején, és bár próbáltam belőle negatív dolgokat kihúzni (amire elég gyorsan előjött a Blaha Lujza tér és környéke...), összességében nagyon tetszett nekik.
