Kértetek még tengeralattjárós fényképeket, hát itt van egy újabb jellegzetes pont (és későbbi posztokban még lesznek újabbak is!).
Hogy személyes és jelképes jelentést is rendeljek hozzá: lassan itt lenne az ideje az elrugaszkodásnak, és a -lehetőleg előrefelé történő- megindulásnak. Ugyanis lassanként elkényelmesedtem itt: egész jó (és rendszeres!!!) étkezés, az eddigi napi másfél óra BKVzás helyett húsz perc séta, viszonylag redukált közösségi élet, laza munkaidő, és persze az ezeknek megfelelő rengeteg alvás. Hol itt a teljesítmény? Hol itt a nyugatot bealázó szittya kitartás? Jó lenne lassan visszatérni a sztahanovista énemhez, elvégre valamilyen módon annak (is) köszönhetően kerültem ide, és egy jó darabig nem terveztem a fent látható kart nemhogy a piros, de még a nullás tartomány közelébe sem húzni.
Szóval motivációt gyűjtök éppen, illetve motivációt a motivációgyűjtésre. Lehet, hogy még nem késő átjelentkezni a helyi bölcsészkarra?
