Jóllehet Németországban vagyok, és ez -különös tekintettel a tegnapi posztra- eléggé arra determinál, hogy a német nyelvi készségeimet fejlesszem, eléggé sok olasszal találkozom, akikkel persze megpróbálok olaszul kommunikálni, több-kevesebb sikerrel. És ez tetszik nekem, nem csak azért mert éppen olaszul tudtam olyan jól valaha, ahogy angolul azóta sem, hanem mert végre valaki nem németül beszél, és végre valakihez tudok az anyanyelvén szólni, ha már hozzám senki sem tud, szerencsére nem is nagyon próbál.
A mai napom is ennek jegyében telt, mivel miután visszaérkeztem az egyetemre a német szintfelmérő után (aminek kíváncsian várom az eredményeit) már nem sokkal olaszul társalogtam az egyik ilyen geo-doktorandusszal, meg korábban ebédeltünk közösen egy másikkal. Közös témánk többek közt ez a német tanfolyam volt, amiről ő -élelmes nemzet gyermeke lévén - valahogy kiderítette, hogy - szemben a korábbi, németekre alapozott tájékozódásommal- mégis indulnak teljesen kezdő kurzusok is, illetve hogy a kurzusok tele vannak erasmusos hallgatókkal, akik hígítják a mezőnyt a külsős képzésekkel szemben. Eddig ugyanis abban a hitben éltem, hogy a külső nyelvsulik, ahova a bevándorlók (erről majd később írok...) is járnak, valószínűleg alacsonyabb szintet képviselnek egy egyetemi képzésnél. De nem! Ugyanis a szépreményű ideköltözötteknek iszonyúan kell, hogy megtanuljanak, hiszen egész életüket itt akarják leélni, és nem tudnak másképp kommunikálni. Ezzel szemben a gazdag Európa angolul általában valamennyire tudó ifjú világpolgárainak nem annyira sürgős a dolog, mivel az egyetemen mindenki tud angolul, és eleve csak pár hónapig vannak itt.
A ZH-t amúgy holnapra (!) kijavítják, délután már óramegbeszélés lesz. Kíváncsian várom :P
