A mai napom a tudományos teljesítmény jegyében telt, mivel újabban napközben egyáltalán nem foglalkozom a személyes jellegű dolgokkal (közösségi portálok, levelek, hírek).  Kapcsolódó szolgálati közlemény, hogy ezért ha valakinek nem válaszolok elég gyorsan, akkor attól elnézést kérek.  További intézkedésig ez a helyzet fennmarad.

Ami viszont eredmény, és mindenki számára hasznos is, az a következő (vajon a Kielblog publikációnak minősül?):

Bizonyára mindenkit foglalkoztat, hogy a teájába tett cukrot hogyan lehet gyorsan feloldani.  A kevergetés triviális dolog, de ettől függetlenül is van itt valami nektek.  Ugyanis sokan szoktak a forró teába hideg vizet tenni vagy azért hogy hűtsék, vagy azért hogy ne legyen annyira erős.  Viszont most az a lényeg, hogy ez az oldódásra is hatást gyakorol: egyrészt hígítja a cukoroldatot (ami gyorsítja az oldódást), másrészt csökkenti a hőmérsékletét (ami viszont lassítja).  Vajon melyik folyamat az erősebb?  Gyakorlatiasabban megfogalmazva: ha sietek, akkor víz hozzáadása előtt vagy inkább utána érdemesebb a cukrot a teába tennem?  Sokszor gondolkoztam már rajta, de eddig rendes választ nem tudtam fejből adni. (német szórend mindig és mindenkor!!! :D )

Nos, ma reggel egy kis üresjáratnak köszönhetően eljutottam a számszerű megoldáshoz: normál teahőmérsékletek és tea-víz arányok esetén az eltérés mintegy 5-10%... dobpergés... a hígított tea javára!   (És kicsit meglepő volt számomra, hogy a víz rettentő sok cukrot tud feloldani (elvileg 2-4 kilót literenként!), szóval ennek a számításnak a gyakorlati jelentősége valószínűleg nem túl nagy.)

Ja meg ma volt német ZH is, és persze ijesztően közelít a karácsonyi stressz.  Jippíjee.