A mai napom a tudományos teljesítmény jegyében telt, mivel újabban napközben egyáltalán nem foglalkozom a személyes jellegű dolgokkal (közösségi portálok, levelek, hírek). Kapcsolódó szolgálati közlemény, hogy ezért ha valakinek nem válaszolok elég gyorsan, akkor attól elnézést kérek. További intézkedésig ez a helyzet fennmarad.
Ami viszont eredmény, és mindenki számára hasznos is, az a következő (vajon a Kielblog publikációnak minősül?):
Bizonyára mindenkit foglalkoztat, hogy a teájába tett cukrot hogyan lehet gyorsan feloldani. A kevergetés triviális dolog, de ettől függetlenül is van itt valami nektek. Ugyanis sokan szoktak a forró teába hideg vizet tenni vagy azért hogy hűtsék, vagy azért hogy ne legyen annyira erős. Viszont most az a lényeg, hogy ez az oldódásra is hatást gyakorol: egyrészt hígítja a cukoroldatot (ami gyorsítja az oldódást), másrészt csökkenti a hőmérsékletét (ami viszont lassítja). Vajon melyik folyamat az erősebb? Gyakorlatiasabban megfogalmazva: ha sietek, akkor víz hozzáadása előtt vagy inkább utána érdemesebb a cukrot a teába tennem? Sokszor gondolkoztam már rajta, de eddig rendes választ nem tudtam fejből adni. (német szórend mindig és mindenkor!!! :D )
Nos, ma reggel egy kis üresjáratnak köszönhetően eljutottam a számszerű megoldáshoz: normál teahőmérsékletek és tea-víz arányok esetén az eltérés mintegy 5-10%... dobpergés... a hígított tea javára! (És kicsit meglepő volt számomra, hogy a víz rettentő sok cukrot tud feloldani (elvileg 2-4 kilót literenként!), szóval ennek a számításnak a gyakorlati jelentősége valószínűleg nem túl nagy.)
Ja meg ma volt német ZH is, és persze ijesztően közelít a karácsonyi stressz. Jippíjee.