A mai napomat egy érdekes momentum határozta meg, ami elég sokat el is mond arról, hogy mennyire volt eseménydús hétfőm. Más kérdés, hogy ma is sok mindent kellett volna csinálnom, ami hasznos és előre mutató. Talán majd holnap...
Korábban már említettem hogy elég sokféle és elég finom és elég változatos ételek vannak, minden (tehát pl. a köret is) külön tányérokban kipakolva, tehát még tovább lehet kombinálni. Amit kiveszek a tálcámra ételeket a pultokról , azzal oda kell menni a kasszához, ahol a külön erre a célra (is) rendszeresített kártyával ki lehet fizetni. Ebben az a nagyszerű, hogy nemcsak gyorsabb és higiénikusabb, mint a pénzezés, hanem hogy az eltérő jogállású emberek eltérő árakat fizetnek egy-egy ételért: van a legrosszabb, a külsős, akik többnyire készpénzzel fizetnek, aztán van a dolgozó, akiknek már megéri kártyázni, mivel nekik kártyával olcsóbb, mint annak aki csak besétál, és végül van a hallgató, aki néha majdnem feleannyiért tud megvenni valamit, mint a külsős. És így nem, de semmi esetre sem jelentősen drágább, mint a lágymányosi büfék.
Nem tudom, hogy ez minek köszönhető, lehet, hogy a szabálykövető és pontos üzemelésnek? Ezzel kapcsolatos az is, ami a mai ebédemet bearanyozta egyik kedves kollégám révén: ha az éhes német kolléga wurstot választ, és mustárt vagy kecsöpöt (jól esett így leírni!) vagy majnonézt is mellé, akkor természetesen kicsivel több kerül így neki, és e szerint is ütik be a pénztárnál. Viszont ha történetesen sült krumplival eszi a kis ennivalóját, akkor ha ugyanazt a kiegészítő kencét a kolbász helyett a krumpli mellé nyomja, az nem kerül többe, mivel olyan tétel, hogy mustáros krumpli nincsen a gépben...
Fogadni mernék, hogy van egy külön nyomtatványuk ennek pontos nyilvántartására, amit a nap végén a dolgozóknak ki kell tölteni, majd lemásolni két példányban...
