December elseje van, advent első hétvégéje, juhú! El is mentem szépen a Kiel belvárosában rendezett karácsonyi vásárra, mert az állítólag jó dolog. Ennek ellenére nem igazán gondolom sikeresnek a mai programot: először is akkora tömeget láttam, amekkorát Kielben még soha, de tényleg soha. Ezek az emberek lassan, sűrűn hömpölyögtek az amúgy nem túl nagy szám főutcán kialakított nem túl eredeti bódék körül. A városháza előtt egy sátorban volt még egy kicsi (de zsúfolt) korcsolyapálya, de ennyi.
Ezért inkább kimentem egy mellékutcán a part felé, ahol -miután meggyőződtem arról, hogy biztosan egyetlen ember sincs a képben- ezt a szobrot ("Tengeri szél") fényképeztem le nektek, mert azért az mégsem járja, hogy a blogom olvasói fotó nélkül maradjanak...
A karácsonyi életérzés mai csúcsa azonban akkor érkezett el, amikor eleredt az eső, ami errefelé mondjuk annyira nem meglepő, dev nem látok garanciát arra sem, hogy ez Karácsonykor másként történne. Hogy egy kicsit kibújjon belőlem a környezetkutató énem: a klímaváltozás miatt a század végétől körülbelül minden huszadik Karácsonykor lesz egyáltalán bármennyi hó a mi éghajlatunkon, vagyis egy ember összesen három-négy olyan Karácsonyt fog megérni, amilyen minden mesekönyvben, és festményen, és filmben szerepel. Kellemetlen, nemde?
Szóval annyit tehettem a nap megmentéséért, hogy ettem egy bratwurstot, bevásároltam, és visszatértem a kollégiumba házimunkát végezni, no meg blogot írni.
